Minden decemberben előkerül a kérdés, és általában két táborra oszlik a társaság. Az egyik szerint a virgács ártalmatlan hagyomány, amin mindenki nevet. A másik szerint büntetés, aminek nincs helye egy ajándékozós ünnepen.
Mindkét táborban van igazság, és a különbség nem abban van, hogy adsz-e virgácsot, hanem abban, hogyan.
A magyar Mikulás-hagyományban a virgács a Krampusz tartozéka, nem a Mikulásé. Az eredeti felállásban a Mikulás a jutalmazó figura, a mellette járó Krampusz pedig a fenyegető – a kettő szétválasztása a hagyomány lényegi része.
Az aranyozott, szalagos virgács, amit ma a boltokban kapni, már nem büntetőeszköz, hanem dísz. Ez nem véletlen: a hagyomány magától szelídült a jelképes irányba.

Attól függ, mi a kísérőszöveg.
Ez működik: a virgács ott van a csizmában a szaloncukor mellett, senki nem magyarázza, mindenki nevet rajta, és a gyerek megérti, hogy ez a dolog része. Jelkép, nem ítélet.
Ez nem működik: „Látod, ezt kaptad, mert egész évben rosszalkodtál." Ilyenkor a virgács egy konkrét üzenetet hordoz arról, hogy a gyerek nem volt elég jó – ráadásul egy külső, megfellebbezhetetlen tekintélytől.
A különbség nem a tárgyban van, hanem abban, hogy értelmezést kap-e.
1. Fenyegetés novemberben. „Ha így folytatod, csak virgácsot kapsz." Ez a hónapokig tartó alkudozás kezdete, és a gyerek előbb-utóbb kipróbálja, mi történik, ha mégis folytatja. 2. Csak virgács, ajándék nélkül. Egy háromévesnek ez nem tanulság, hanem kizárás – főleg, ha a testvére közben kapott. 3. A Mikulás mint fegyelmező eszköz. Ha a Mikulás az, aki számon kér, akkor a gyerek szemében már nem az, aki örül neki.
A legegyszerűbb őszinte válasz: „Mindenki kap. Ez hozzátartozik." Ez igaz, nem minősít, és lezárja a témát.
Ha a gyerek mégis tovább kérdez, és érződik, hogy nyugtalanítja, akkor érdemes kimondani, amit amúgy is gondolsz: hogy nem a tökéletes viselkedés a feltétele annak, hogy szeressék.
Egyre több családnál a virgács megmarad viccnek, az üzenet pedig máshová kerül. Ha a Mikulás mond is valamit az évről, akkor azt érdemes úgy, hogy az igyekezetről szóljon, ne a hibákról.
Ezen az elven épül a Mikulás titkos naplója: a könyvben a Mikulás egész évben figyelte a gyereket, és arra jutott, hogy nem a tökéletesség számít. Tizenkét ponton szabod személyre, gyermekpszichológus lektorálta, 3-7 éves korig szól.
Arról, hogy mit írjon a Mikulás, ha az év tényleg nehéz volt, külön cikkben írtunk.
Virgács igen, fenyegetés nem. Ha nem fűzöl hozzá magyarázatot, akkor hagyomány. Ha fűzöl, akkor ítélet.